Saturday, November 15, 2008

Bajban ismerszik meg a barát/család….

Sorry, Hungarian post…not because I want to exclude anybody, just because I’m bored of English, missing my own native language and thoughts are coming to me in Hungarian right now :P – if you are still curious just grab me online once.

Bajban ismerszik meg a barát….járja a jó magyar közmondás. Mindenki bólogat rendesen, persze-persze, hiszen csak az igaz barát áll melletted, ha bajban vagy. Ha bajban vagy, ha épp rossz jegyet kapsz, nem megy a házi feladat, szerelmi bánatod van…..khm, hibaüzenet a képernyőn, hibás definíciós fájl.

Hol is a hiba? Asszem ott, hogy mi is a baj, mi is a barát és ott, hogy miben látod meg, hogy ki is igazán a családod, a barátod.

Nah, akkor tegyük is a programot újra a rendszerbe. Mi is a baj? Hát nem a házi feladat vagy a szerelmi bánat. Najó, nem mondom, hogy ezek nem lehetnek rosszak, de egyik sem az a fajta baj, ami igazán próbára tesz egy kapcsolatot, ami igazán mérlegre teszi az embert. Definíció? Nem általánosítok, ismerem a saját bajom, kinek hasonló, kinek más, leírás egy Blog bejegyzéssel lejjebb.

Ki is a barát? Aki pénzt ad ha nincsen? Mondjuk igen, de valahogy nem ez a lényeg….a (talán túlzott) büszkeségem miatt eddig nem jutottam el (és remélem nem is fogok, és a helyzet sem úgy áll most már, hogy el kéne jutnom idáig). Talán úgy lehet, definiálni, hogy aki őszintén aggódik és figyel rád….és nem csak aggódik, de tesz is.
Tesz azzal, hogy végighallgat, mert mást nem tehet, de akkor ott van neked, tesz azzal, hogy felhív, hogy ne legyél már hülye és kérjél segítséget. Tesz azzal, hogy felajánlja a zsebpénzét. Vagy csak elkap bármikor, mikor online vagy és épp ott talál, vagy e-mailben rugdos és képes ezt úgy tenni, hogy lelket önt beléd. Vagy azzal, hogy nem beszéltetek már X ideje, de hirtelen előbukkan a semmiből és rájössz, hogy végig figyelt, de most tartotta érdemesnek beszélni. Akár azzal is, hogy mikor épp pénze van, akkor kiragad otthonról, hogy ne unatkozz, hogy egy kicsit feldobja a hangulatodat (nem is olyan kicsit) – pedig ő is ugyanazt a szitut éli át, bár lightos változatban (éljenek a team társak, akik itthon vannak :P), vagy mikor látja, hogy mizu van, akkor másnap beállít 3 kiló banánnal.

Az is kiderül ilyenkor, hogy mi is a család. Vérbeli kötelék? Újabb program hiba, szép kék képernyő :P Vérben egy, de azt sem tudja, hogy mi van, hogy hol vagyok…..ha valamit nem teszek a hagyományoknak megfelelően megsértődik. Eddig idegesített ez a szitu, már nem érdekel, mert számít is valójában? Lehetek keserű miatta, de megéri-e? Vagy van egyáltalán miért keseregnem, ha mindaz megtörténik, amit épp csak egy bekezdéssel előbb írtam?

De nem is ez a lényeg. Néhányan azt mondják, hogy botorság volt kimennem, még nagyobb ökörség volt kint maradnom még most is. Biztos???? Nézzük csak meg ezt a majdnem egy oldalt feljebb….hmm, tudnám-e mindezt enélkül? Nem.
És most lehet mondani, hogy ez nagyon szép idealizmus. Igaz, van benne jó adag, és valószínűleg nem írogatnék ilyen dolgokat, ha nem tudnám, hogy a megoldás karnyújtásnyira van. Mert ott van és ezt most nem (csak) az optimizmusom mondja. Mert már csak egy utolsó lépés kell (és végre nem kormányzati szerv, hanem egy bank :P – nem is értem, hogy ezek után miért a vállalati szektorban akarok dolgozni, hehe. És egy aláírás….ami a sajátunk – nem az enyém, hanem az elnökömé, de még akkor is kicsit nagyobb a kontroll a szitu felett
J). A következő bejegyzésem arról kell hogy szóljon, inshallah (a pozitív, a „biztos hogy megtörténik” verzió, de a „nem iszom előre a medve bőrére” kategória…..avagy annál kicsit jobban megnyúzott a szitu semmint, hogy bármit biztosra vegyek, ami nincs a kezemben).

Szóval történnek a dolgok, mert történniük kell. Bár kicsit félek, hogy elfáradtam (ugyan hamarosan itt vagy egy hét szünet :P)….mert azt azért érzem, hogy ez mind annál több volt, minthogy csak átlépjen az ember felette. Mit tanultam? Egy jó adagot leírtam az előbb….a teljes értékelés majd ha tényleg vége J

És ez a bejegyzés azoknak szól elsősorban, akiket megemlítettem benne. Név nélkül, mert ők úgyis tudják, hogy róluk szól….meg arról, amit nekik köszönhetek, és köszönök is….hogy ők a családom (anyu, hugi és apu), a barátaim!

Talán filozofikus lettem most…és talán közhelyes. Ha igen, hát legyen, nem hiszem, hogy ezt nem publikusan kéne megosztani, nem hiszem, hogy el kéne rejtenem, hogy vannak olyan emberek, akik fontosak nekem, hogy vannak emberek, akiknek én vagyok fontos. Jó érzést ezt tudni, jó érzés ezt leírni és jó érzés az is, hogy most már mások is tudni fogják!

2 comments:

Anonymous said...

Se nem filozofikus, se nem közhelyes, inkább nagyon őszinte :)
Nagyon jó látni, hogy honnan hova jutottál, és nyugi, a megoldásod ott vár a sarkon túl, már tényleg csak néhány lépés...
Aztán majd mesélj, mi lett (minden téren ;)

puszi

Maryann said...

Megkapóan őszinte.
Minden rendbejön. Tudom.
Let it be, inshallah...

(és majd nekemis mesélni:P)

jó8:)